Az előszó
Soha nem hittem volna, hogy velem történik majd ez. Itt ülök a monitor előtt, pont mint régen, csak most végre nem ürességet érzek, hanem boldogságot. Na nem, nem azt a fajta kis hétköznapi bizsergést. Ez annál sokkal több. Valami olyasmi, amit sosem éreztem még ezelőtt. Mintha az évek során szerzett sebeim szép lassan kezdenének begyógyulni, én pedig végre az a valaki lehetek, aki mindig is szerettem volna lenni. Furcsa érzés. Furcsán tökéletes. Olyan, mint a legszebb álmod, amiből sose akarsz felébredni. Annyi meg annyi csalódás és fájdalom után végre találtam egy embert ebben a kegyetlen világban, aki képes volt elhitetni velem, hogy létezik még igazi szerelem. Persze tudom, tudom mit gondolsz most te ott, aki épp ezt olvasod. "Megint egy sablonos tiniszerelem, aminek ugyanaz lesz a vége." De ez most más... Biztosan tudom. És hogy miért vagyok ilyen biztos benne? Mert érzem. Itt legbelül, a szívem minden szegletében. Persze nem baj, ha senki nem hisz nekem. Vannak dolgok, amiket nem lehet a szavak nyelvén leírni. Elég ha én tudom, és ő tudja.Mert mi ketten már nem két külön személy vagyunk. Az első perctől kezdve, ahogy betoppant az életembe összefonódott a lelkünk. És nem úgy tűnik, hogy a közeljövőben el fogják engedni egymást.
Nehéz azt elhinni, amit nem éltél át. Én is az a fajta ember vagyok, aki inkább hisz a szemének és a saját józan eszének, mint mások buta meséinek. A szerelem létezik. Ebben azért remélem egyetértünk. Nem csupán testünk kémiája, nem képletek sorozata. Egy magasabb erő, a vonzás ereje, ami húz-taszigál és folyamatosan sodor a célod felé. És hogy mi a cél? A másik feled, egy ember, aki tökéletes egésszé tesz. Az utazás során sok olyannal találkozol majd, aki társad lehet ideig-óráig, aki mellett megtanulod azokat az alap szabályokat, amik elengedhetetlenek a hőn áhított boldogsághoz. Nem egyszer a földre zuhansz, de megtanulsz felállni, megtanulsz erős lenni és küzdeni. És mikor már azt hiszed nem vár rád semmi új és mindent láttál, akkor jön Ő. A tornádó, aki mindent felkavar. És egy csapásra a múlt már csak egy távoli homályos folttá változik. A világ elhomályosul és nem marad ott semmi más csak te és Ő. Na ez az a pillanat, amiért megéri élni. Ez az a pillanat, ami egy emberi életnek értelmet ad.
Az én ilyen pillanatom november másodikán ért utol. Attól a naptól fogva lezárult az életem eddigi fejezete és egy teljesen új kezdődött el. Egy álom, amelyet ébren álmodom. Egy olyan csoda, ami csak egyszer történik meg egy ember életében. Éppen ezért minden fontos állomásának itt a helye. Egy napló, amelyben két ember közös utazásának története olvasható és ezt a valódi élet írja.
Ez a Szerelmünk Naplója...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.