Mindenki Sötét Angyala...
"Suhanok végig a kihaltnak tűnő utcán egyedül, Egy kisgyerek a következő monogrammot rajzolja a párásra lehelt üvegre: "SA", az ablakokból emberek mutogatnak rám azt suttogva, hogy itt a "Sötét Angyal", néhol még a gyertya is elalszik ahogy elhaladok a ház előtt.
Nem ismernek, nem tudják, hogy mennyi szeretet és érzés szorult belém, hogy mennyi rossz emléket cipelek a hátamon és mennyi ember sötét titkát, terhét tudhatom magaménak...
Egy átlagos embert ennyi minden összeroppantana, ezért vallom azt, hogy nem vagyok ember. Talán Ők is ezt érzik? Ezért hívnak "Sötét Angyalnak"?
A mende-mondákkal ellentétben soha nem akartam senkinek sem rosszat, mégis ezzel sodortam mindenkit a legnagyobb bajba.
Érezni akartam valamit, csak egy kicsit aggódás nélkül érezni, de nekem nem ez a sors jutott. Nekem érzéketlennek kell lennem. Nem szabad senkit se szeretnem, mert akit megszeretek, azt magammal rántom a sötétségembe és nem szabadul soha többé.
A falusiak képességnek hívják, pedig inkább átok, mint ahogy az emlékek elzárása is. Képes vagyok rá, de nem örökre.
Amint bevillan egy emlékkép azonnal rohamoznak meg sorban egyik pillanatról a másikra és szenvedek tőlük. Jobban szenvedek, mint amennyire látszik, hiszen megtanultam kezelni. Azonban egy dolgot soha nem tanultam meg: hogy hogyan hagyjak ki ebből másokat.
Nem tartozik rájuk, nem hibáztathatom Őket a múltban történtek miatt. De akkor kit hibáztathatok? Ki a felelős mindezért?
Rengetegszer hallottam, hogy azzal hencegnek az emberek, hogy "ezt és amazt éltek túl"... Ők tudnak ennek örülni. Az én belső sötétségem abból áll, hogy nem bírok örülni az életemnek. Nem akartam túlélni.
Azóta mintha én lennék a Halál földi cimborája, akit itt akar tartani, mert az a terve, hogy én leszek az eszköze mások, ártatlanok megbüntetésére és kínzására.
A terv lényege pedig az, hogy szenvedjek és így mások is szenvedjenek velem együtt. A barátaim, a családom, mindenki, akit szeretek.
... hogy elveszítsenek és hogy én is elveszítsem Őket, mert egy megtört ember jóideig nem lehet jó hatással a környezetére és ezáltal Ők is vele együtt hangolódnak le.
Fura körfolyamat, nem igaz? Kicsit talán olyan, mint az "add tovább" játéka, csak ez annál borúsabb.
Akárki akármit mond, a "barátom" tud tervezni...
Szeretni akartam, de képtelen vagyok rá, mert akit én szeretek, azt folyamatosan bántom és nem akarok senkit sem bántani. Nem akarok többé Sötét Angyal lenni... Nem akarok a terv része lenni... "
A bejegyzés trackback címe:
Trackbackek, pingbackek:
Trackback: Csengery Kristóf - ELJÖN ÉRTÜNK 2011.06.01. 15:37:08
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.