Itt vagyok...
Hála egy közös barátunknak, folyamatosan felnézek ide, de nem tudom, mit írhatnék és hogyan, ezért egészen eddig nem is hagytam itt nyomot.
Egy ideje nem találom a szavakat, nincs hangulatom írni, pedig annyi mindent kéne, hogy azt se tudom, hol kezdjem. A saját fejemben sem bírok rendet tenni, annyi féle hang ordibál velem odabenn, hogy nem megy. Egyszerűen nem tudom őket hallgatásra bírni.
Be kell valljam: mostanában határozottan nem vagyok jól... gyötör a múltam, a jelenem és a jövőm is egyszerre, emlékek és álmok formájában.
Fogalmam sincs, mi lesz velem... mi lesz velünk... Olyan hirtelen történt minden, de én csak őszinte akartam lenni, csak őszinteséget akartam adni Neki.
Rozi előre megmondta, hogy a túlzott őszinteség sem jó és egyszer az fog ledönteni teljesen a lábamról... már akkor megmondta, mikor beszéltem neki arról, hogy milyen ember szeretnék lenni. "Aki nem hazudik... főleg annak nem, akit elvileg szeret."
Micsoda baromság. Mindenki hazudik, még ha nem is nagy dolgokban vagy legalább titkolózik a másik előtt.
Én is így tettem.
Az volt a célom, hogy olyan ember lehessek, aki mindig igazat mond, de ezt az első "Hogy vagy?" kérdéseknél el szoktam bukni, mert egyszerűbb azt mondani, hogy "Jól", mint magyarázkodni, hogy miért nem vagy "kirobbanó jókedvű" és mi baj.
Folyton hazudtam... nem csak szavakkal. Tettekkel is.
Azt akartam, hogy mások azt lássák, milyen csodásan vagyok, miközben legbelül szenvedtem. Hatalmas kínokat éltem át és senki még csak nem is sejtette.
Ám Neki - hiszen érzi a fájdalmam - sejtenie kellett volna, hogy mi megy végbe bennem. Nem egyszer mondtam neki, nem egyszer kifejtettem, hogy így nem lesz jó. Valamiért nem foglalkozott vele, Én pedig csak vártam és vártam, aztán szép lassan beleuntam a várakozásba.
Míg az emlékeim alatt roskadoztam bezárva abba a kis szobába, megtanultam elfogadni... azt, amit kapok másoktól vagy éppen nem kapok...
Nem hallgattam magamra, mikor megszólalt a fejemben az első hang, hogy "menj haza", nem hallgattam utána se rá, mikor azt mondta, hogy "ne fogadj el semmit", sőt még akkor se álltam le, mikor az fészkelte be magát a fejembe, hogy "mindent és mindenkit tönkre fogsz tenni", mert Szerettem.
... de megtörtént, mindent tönkre tettem és ugyan nem látják be sokan, de nem csak az én hibám volt...
Azt mondhatnák, hogy mindenem megvolt, pedig az alapvető dolog hibádzott... a magánéletem és Önmagam. Rengetegszer azt éreztem, hogy egy játék vagyok... Valaki, akit mindenféle eszközzel meg kell ragadni a gyereknek, mert különben elmegy és itthagy mindent. Addig éreztem ezt, míg a végén szabadulni akartam...
Annyira meg akartam felelni mindenkinek, hogy részben ezzel tettem tönkre mindent és ezzel vesztettem el, ami a világon mindenkinek a legfontosabb: ÖNMAGAM.
Azt, aki ÉN vagyok (illetve kéne lennem) és voltam: az életvidám, gondjai ellenére is boldog valakit, aki örül a reggelnek, annak, hogy süt a nap és annak, hogy van miért élni és hogy egyáltalán ÉL.
Sosem voltam tökéletes, sosem voltam igazán ÉN, de egy valamit tudok: Nem akartam senkinek sem soha hazudni, mégis magamnak hazudtam a legnagyobbat és ezzel másoknak okoztam fájdalmat...
Swella
| 2011.06.01. 03:44 | |
1 hozzászólás
A bejegyzés trackback címe:
https://szerelmunk-naploja.blog.hu/api/trackback/id/tr292947711
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
TheSaviour 2011.06.01. 20:13:23
Nem ismerlek de örülök h te is itt vagy. Valahogy éreztem h vissza fogsz még térni ide főleg azok után ahogy régen írtál a párodról. Igazi élet írta dráma ez és én hiszem hogy boldog lesz a befejezése. Eltévedtetek mindketten egy kis időre de ez az életszakaszotok része. Vissza fogtok találni egymáshoz csak előtte meg kell tanulnotok amit az élet meg akart ezzel tanítani nektek és nagyon úgy tűnik h jó úton jártok. Örülök h megismerhetlek ezen a blogon keresztül téged is.
