Szerelmünk Naplója

Egy évvel később...

Nagyon gyorsan eltelt egy év. Szinte még látom magunkat, mikor félénken beszélgettünk, mikor először találkoztunk és nem mertünk puszit adni egymásnak. Soha nem fogom elfelejteni ezeket a pillanatokat, hiszen ezek jelentették az életemben a fordulópontot.
Ennyi idő után is olyan szerelmes vagyok, mint egy túlbuzgó tinédzser és ez jó. Nagyon jó.

Már együtt lakunk, legyőztük a minket elválasztó kilométereket, gondok ugyan vannak, de hiába vetnek néha árnyékot a közös életünkre a hétköznapok, mi nem vagyunk egyedül: segítjük egymást, támogatjuk a másikat.

Becsülöm Őt... azért, mert egész életében küzdött, kitartott, bizakodott és mert sok mindent elért. Becsülöm, mert hisz bennem, támogat. Annak ellenére, hogy szerencsétlen vagyok és minden tervem kudarcba fullad, képes reményt adni egy újabb próbálkozásra. Biztat és mellettem van. 

Azt kell, hogy mondjam őszintén: nem szeretem Őt annyira, mint az elején....

...hanem sokkal jobban Szeretem.

Remélem eléggé ki tudom mutatni és tisztában van vele.
Nem tudnám elképzelni nélküle az életem, teljesen a részem lett. Ha elveszteném, akkor mindenem elveszne vele együtt.
...nem akarom ezt, tehát küzdeni fogok érte. Igyekezek és igyekezni is fogok.
Nem vagyok tökéletes, sok mindenben nem vagyok jó, de talán látja, hogy próbálok fejlődni, tanulni és jobb lenni. Érte/Értünk/ a szerelmünkért teszem.

Néha kell veszekedni, hogy a végén összebújhassunk azzal, akit szeretünk és aki szeret.
Kell, hogy érezzük: nem vagyunk egyedül. Én érzem, hogy nem vagyok egyedül!
Remélem, hogy a sors még sok-sok csodás napokat tartogat nekünk.

"Te vagy minden, amire valaha csak vágytam, és soha nem akarlak elveszíteni, mert Nagyon Szeretlek!" - Idéztem a régi bejegyzésemből. Mostanra sokkalta jobban illik a következő megfogalmazás:
Te vagy minden, amire valaha csak vágytam, és soha nem akarlak elveszíteni, mert Szívből Szeretlek Életem Szerelme! Örökké szeretni foglak és köszönöm ezt a csodás évet veled!