Viszlát
Burkolhatod bármennyire szép köntösbe és körülírhatod a legcsodásabb mondatokkal...a lényeg akkor sem változik: Nincs már szükséged rám. Szóval menj, élj, keresd a helyed, a társad és a boldogságod, engem pedig felejts el. Mert ezt akarod és ezt is fogod tenni. Sosem kellett volna elhitetned velem, hogy igazán szeretsz és akkor sosem éreztem volna azt, amit most. De ez már az én bajom. Mindig is az volt. Amikor az embernek a legnagyobb szüksége lenne a másikra, akkor hagyja cserben. Nem volt itt szerelem, semmi se volt. Fellángolás, ami ellobbant, mint egy szalmaláng. Sajnálom, hogy nem láttad meg aki vagyok és nem vetted észre hogy időközben mindent feladtam érted.
Élj boldogan és ne is gondolj rám. Jól vagyok, jól leszek. Viszlát.
A blogot törölheted, már értelmét vesztette amúgy is.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
