Remény
Eljött a nap. Hamarosan újra látom. Talán utoljára. Megteszek mindent, hogy ez ne így legyen. Küzdök, amíg el nem bukom. Hiszem, hogy képes vagyok újra belobbantani a szerelem lángját! Ő megér ennyit. Ő mindent megér.
Már csak pár óra és a szívem újra hevesen fog kalimpálni, mert megpillantom majd azt a Nőt, akit igazán Szeretek! Tele vagyok izgalommal, reménnyel, de ugyanakkor kételyekkel is. Talán nem is miattam jön, talán alig várja, hogy vége legyen és elválhassunk örökre. Nem tudom, semmit nem tudok, csak azt, hogy megőrülök érte és végre van egy lehetőségem, hogy ezt szemtől szembe is elmondhassam neki.
Az Első Pillantást hallgatom. Már csak pár óra és újra megtörténik. A sokadik, mégis az első pillantás. Talán az utolsó is. Félek. Amint meglátom legszívesebben megállítanám majd az időt. Bárcsak meglátná bennem azt, ami érzek magamban. Bárcsak történne valami kis apróság, amiből még érzem, hogy nincs veszve minden.
Istenem, kérlek segíts!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
