Szélkerekek
Ha azt érzed, hogy valaki gondol rád, vagy csuklasz, akkor az csak én vagyok. Tagadhatatlan: folyamatosan te jársz a fejemben.
Perc nem telik el úgy, hogy a neved ne lenne ott az elmémben, a szívemben az arcoddal és többi vonásoddal együtt, amit úgy imádok.
Álltam a csendes éjszakában, fejem felett forogtak a hatalmas lapátok, szinte sikítva hasították ketté a levegőt.
Elmémben enyhülni kezdtek a zavaros gondolatok, ahogy a fagyos szél cirógatta az arcom.
Percekkel később a lábaim megadták magukat és térdre borultam a kavicsos úton, majd egy lendülettel hanyatt feküdtem.
A hideggel cseppet sem törődve bámultam fel az égre, hátha választ kapok arra, hogy miért történik mindez, de nem felelt.
Susogott valamit a szél füleimbe, viszont semmit nem értettem belőle, aztán a környező zajok elhalkultak.
A némaság körül ölelt, minden fájdalmam elmúlt, csak a csípős hideg szolgált társamul.
Figyeltem, ahogy sóhajaim nyoma eltűnik a levegőben.
Az élet is ilyen... csupán egy-két lélegzetvétel az egész és vége.
Ha kérhetnék bármit a világon, az a valami mindig Te lennél… hogy a mi életünk tartalmas legyen, és hogy mindig melletted lehessek, anélkül, hogy attól kelljen rettegnem, hogy ismét haza kell menned és megint el kell engednem Téged.
... mert nem bírom nélküled. Sose gondoltam, hogy valaki tud majd ennyire hiányozni, de Te ebben is más vagy. Mintha egy részem szakították volna ki belőlem.
Szerelmes vagyok beléd és ezt a hiányod nem elmulasztja, hanem sokkal erősebbé teszi.
Te vagy minden, amire valaha csak vágytam, és soha nem akarlak elveszíteni, mert Nagyon Szeretlek!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
