Szerelmünk Naplója

Bárcsak tudnád

Szivem! Azért írok most ide, mert talán összeszedettebben tudom majd elmondani Neked, amit eddig nem biztos, hogy jól sikerült átadnom. Az utóbbi időben sokszor voltál szomorú, sokszor voltál magad alatt. Persze ez érthető, hiszen tisztában vagyok vele, hogy rengeteg a gond. Nem is akartam soha lekicsinylően kezelni ezeket, hiszen jómagam is tudom, hogy nem elég csak legyinteni és elfelejteni mindent. Azt hiszed nem érzem és nem látom át, de hidd el, hogy ez nem így van. Azt is tudom, hogy hiába próbálkozom és hiába teszek meg mindent, még ez is kevés lesz ahhoz, hogy ezeket a problémákat el tudjam oszlatni. Hiszen a legtöbbet régóta hordozod és a megoldásuk is belőled fog majd fakadni, ha felkészültél és eljön rá az idő.

Viszont amíg ez nem történik meg, én mindvégig melletted leszek és még ha szélmalom harc is, de próbálok enyhíteni a terheiden. Újra meg újra falakba ütközöm majd, de ez sem tántorít el, mert ha néha csak egy kicsit is könnyebb lesz, akkor már megéri. Számomra az jelenti ilyenkor a legtöbbet, ha érzem, hogy nem hagytak egyedül és van mellettem valaki. Olykor én is érzem, hogy összecsapnak a fejem felett a hullámok, de ha ilyenkor az eszembe jut az, hogy Te vagy nekem, akkor minden könnyebbnek tűnik. Azaz nem, ez nem teljesen igaz. Olyankor én érzem magam erősebbnek, hiszen van miért (kiért) harcolnom. Pedig magamért kell, jól tudom. De ha van egy kapaszkodó, akkor ez is sokkal könnyebb. Szeretném hinni, hogy ha ritkán is, de néha Te is érzed, hogy számodra én vagyok az a kapaszkodó. Minden buta, elcsépelt, közhelynek tűnő, rózsaszín optimista kijelentésem mögött csak az a szándék lapul, hogy segítsek, hogy megpróbáljam megmutatni, hogy lehet - és LESZ IS - még jobb. Tudom, hogy ez is távolinak és hihetetlennek tűnik, de minden napom azzal telik, hogy kitaláljam mivel tehetném könnyebbé az életed. Még ha csak apróságok is, de számomra fontosak. Hiszen azért az emberért vannak, aki számomra a legtöbbet jelenti.

Amikor legutóbb itt voltál és hazaértünk azután a bizonyos este után, akkor is hihetetlenül jó érzés volt, hogy Te itt vagy nekem, megfogod a kezem, átölelsz és egy finom kis puszit adsz a nyakamra. Akkor én is kicsit úgy éreztem, hogy mindig minden rossz engem talál meg és semmire sem vagyok jó... mégis, amint Te megérintettél, rögtön távolinak és könnyebbnek tűnt ez az egész katyvasz. Ennyire sokat jelent az, ha az ember nincs egyedül. Tudom néha azt hiszed, hogy magadra hagylak, és nem segítek, de az butaság. Ha pár percig nem írok, talán azt hiszed, hogy biztos milyen jól elvagyok itt magamban, vagy jobb dolgom van. Holott a valóság általában az, hogy dolgozom a közös melónkon vagy éppen valami újabb Ferikés meglepetésen agyalok... neked :) Hihetetlen tudom, de nem nagyon van olyan gondolatom, amiben ne szerepelnél. És sosem a rossz értelemben. Sosem mondanék olyanokat rád, amiket emlegettél. Egyszerűen nem tudnék.

Néha persze úgy érzem, hogy minden amit teszek értelmetlen, mert sokszor teljesen úgy tűnik, mintha észre sem vennéd őket. De közben valahol belül tudom, hogy észreveszel Te mindent, csak nem tudod vagy éppen nem akarod ezt a tudtomra adni. De végtére is nem ez a fontos. Nem azért adok, hogy kapjak is valamit cserébe. Ha így lesz, örülni fogok. De ha nem, akkor sincs gond, mert önzetlenül teszem, amit teszek, azért, akit Szeretek. Sajnálom, hogy nem tudok többet segíteni és nem lehetek az az ember, aki egy szempillantás alatt minden gondot eltüntet. Viszont hívj csak naívnak vagy álomvilágban élőnek, de hiszem, hogy minden megoldódhat, ha az ember nem adja fel és nincs egyedül.

A legfontosabb ebben az életben a társ. Minden más veszendő, minden más értéktelenné válik hamar, de egy igazi társ sosem. A tárgyakat megunjuk, a pénz elúszik, amit megszerzünk keservesen, arra pedig előbb-utóbb ráununk. Ilyen az ember. Mindig olyat akar, ami éppen nincsen, de amint megszerzi, már rögtön más kell. Ezt el kell fogadni. Végtére is nincs ezzel baj, azért élünk, hogy a céljainkat elérjük és utána új célokat tűzzünk ki magunk elé. De tudnunk kell, hogy ez az egész csak egy nagy mókuskerék, ami nem visz sehova. Tekerjük körbe körbe, de valójában nem haladunk sehova. Csak a jól megszokott köröket futjuk. És amint erre ráébredünk, világossá válik, hogy mi az, ami tényleg fontos és mi az, amiért tényleg küzdeni kell. Én úgy érzem ráébredtem erre. Persze nem vagyok álszent, nekem is vannak ugyanúgy hétköznapi vágyaim, én is vágyom olyan dolgokra, amiket valószínűleg ugyanúgy megunok majd, mint a többiek. De a fő célom már nem ez. Valami teljesen más.

Azt mondtad, nem tudod ki vagyok. Pedig nem lettem más ember. Változtam sokat, ez igaz. De ez a változás kellett, mert a régi önmagam hibái nagyon sok kárt okoztak. Mind magamban, mind másokban. Bizonyos dolgokat elengedtem, másokat háttérbe szorítottam. De a lényeg nem változott. Ugyanazt érzem, ugyanazt akarom és ugyanúgy küzdök, mint régen. A hibáimat viszont próbálom levetni folyamatosan, de mindezt önszántamból. Ha meg akarnál változtatni nem menne, de nem is erről van szó. Ezt mind magam miatt teszem, hogy szerethetőbb ember lehessek, olyan, aki mellől nem menekülnek, hanem akit hiányolnak. Még messze az út vége, talán el se érem soha, de nem adom fel. Remélem Te sem. Bármennyire is nehéz, bármennyire is szenvedsz, nem vagy egyedül. Bármilyen kevés is az, amit tenni tudok, de mindig meg fogom tenni. Ha kell ezerszer elmondom, amit érzek, ezerszer meghallgatlak. Nem fogom megunni sosem. Hiszem, hogy egyszer lesz eredménye és egyszer Te is meglátod majd azt, amit én. Addig pedig várok... türelmesen. Hisz nem csak akkor kellesz, ha mosolyogsz és minden tökéletes. Nem csak akkor akarlak, ha nevetünk és romantikázunk. Kellesz akkor is, ha éppen értelmetlennek találsz mindent és haragszol az egész világra. Még ha veszekszünk... akkor is kellesz. Egyszerűen nem tudok haragudni rád. Eltelik két perc és már hiányzol... legszívesebben mindig elmondanám Neked. De a hülye büszkeségem sokszor megakadályozza ezt. De tudd, hogy sosem haragszom. Sokszor megbántasz, sokszor okozol fájdalmat, de tudom, hogy én is. És ez elkerülhetetlen azok között, akik fontosak egymásnak.

Kérlek hallgass meg valamit... mintha csak rólunk szólna: [link]

Nem is kell mondanom mást. Ha TÉNYLEG a szívedre hallgatsz, mindent tudni fogsz. Azt is, hogy nem változtam, hogy ugyanaz vagyok itt belül és azt is, hogy "Te mit akarsz..."

Minden megoldás, minden kulcs, minden megfejtés ott van benned. És én is ott élek benned, mint ahogy Te bennem. És ezen nincs az az erő, ami változtatni tudna.